Receptek
Heringes falatok
Hozzávalók (8 darabhoz):
4 szelet hering
4 főtt tojás sárgája
1 teáskanál mustár
fehér bors
kevés író
a mustáros öntethez:
1 evőkanál dijoni mustár
1 evőkanál gabonás mustár
3 evőkanál tejszín
bors
az uborkás-retkes öntethez:
15 dkg uborka
5 dkg retek
10 dkg tejszín
só
bors
a fűszeres mártáshoz:
1 dkg kapor
1 dkg petrezselyem
1 teáskanál citromlé
17,5 dkg tejszín
só
bors
Vágjuk félbe hosszában a heringfiléket, tekerjük fel, és
rögzítsük egy fogpiszkálóval. Törjük össze a
tojássárgákat, és keverjük simára a sóval, a borssal, a
mustárral és a tejszínnel. Ezt a krémet egy habzsák
segítségével töltsük a feltekert heringfalatokba. A
mustáros öntethez alaposan keverjük össze a hozzávalókat,
borssal ízesítsük. Az uborkás-retkes öntethez az uborkát
vágjuk apró csíkokra. A retket is tisztítsuk meg, és
aprítsuk szintén finomra. Keverjük össze őket a tejszínnel,
és fűszerezzük. A fűszeres mártáshoz aprózzuk a
fűszereket olyan finomra, amennyire csak sikerül, majd
keverjük bele a tejszínbe a citromlével együtt.
A norvégok halfogyasztása kiemelkedik még az egyébként sok
hallal élő skandináv népekéi közül is. A halászat az
északi királyságban ma is nemzeti foglalkozásnak számít:
valószínűleg a lakosság egytizedét kitevő sporthorgászok
alkotják a 4 358 000 fős nemzet legnagyobb taglétszámú
„pártját”. A tengertől távolabb élők tavak és
vízfolyások százezrei között válogathatnak. A
sporthorgászok elsősorban a lazacot és a pisztrángot kedvelik.
A máshol drága, különleges halfélék a norvég konyha
megszokott napi fogásai közé tartoznak.
A partvidéken korábban népszerűek voltak a mezőgazdaság és
a halászat keresztezésével létrehozott halásztanyák: a
gazda napokig távol volt az otthonától, s amíg ő és a
legidősebb fiú halászott, addig az asszony és az otthonmaradt
gyerekek vezették a gazdaságot. A norvég partok mentén
igazán nagy mennyiségben kifogott halakon kívül az
állattartás és a földművelés termékei (tej, vaj, sajt,
hús, kenyér és a sokféle gabonatermék) képezték és
képezik még ma is a táplálkozás alapját. Tejből vajat,
sajtot vagy aludttejet készítettek. Friss élelmiszert nagyon
sokáig nehéz volt beszerezni, ezért jobb híján sózott
ételeket fogyasztottak, így pótolva az ásványi anyagokat és
a vitaminokat a hosszú téli hónapokban.
Korábban a lepénykenyér és a lefser nevű palacsintaféle
volt a legfontosabb pékáru errefelé. A zabból készült
lefsert alacsony hőfokon sütötték ropogósra. Mindkettő
tartós élelmiszernek számított, és a kamrában (stabbur)
tárolták őket. A lágyabb tésztájú lefserhez sokszor
tejszínt is adtak, ezért ez már nem volt annyira tartós, mint
zabból készült társa. Ez a sütemény ma elsősorban ünnepi
alkalmakra készül, különösen, ha vajjal és cukorral
tálalják.
Lefser
Hozzávalók:
2 liter tej
25 dkg vaj
25 dkg zsír
2 kg liszt
2 evőkanál tejföl
2 tojássárgája
A tejet, a vajat és a zsírt együtt felforraljuk, lehűtjük,
beletesszük a többi hozzávalót, és alaposan összegyúrjuk.
A tésztát darabokra osztjuk, és vékonyra kinyújtjuk, majd
egy palacsintasütőben mindkét oldalát megsütjük. Ha
megsültek, tekerjük be őket egy konyharuhába, hogy ne
száradjanak ki. Tálalás előtt kenjük meg például vajjal,
és hajtsuk össze kétszer. Hideg helyen tároljuk.
A norvégoknál, számos európai országgal ellentétben, nem a
felső középosztály, hanem inkább a paraszti konyha étkei
közül kerülnek ki a nemzeti ételek. (Hroar Dege, a norvég
szakácsok egyik nesztora és számos szakácskönyv szerzője
másképpen látja a helyzetet. Szerinte a hazai
táplálkozáskultúra az ősi norvég elemek és a jómódú
közép-európai lakosság modern étkezési szokásainak
összefonódását jelenti.) Amikor a fjordok országában a
XVIII. században elterjedtek a tűzhelyek, elkezdtek friss
nyersanyagokat használni a főzéshez, de a tűzhely igazán
csak a XX. század elején vált a norvég konyhák részévé.
Manapság mindenki azt fogyasztja, amit régen az egyszerű
parasztemberek ettek. És bár az utóbbi években Európa
tetején is gomba módra szaporodtak a külföldi éttermek,
ennek ellenére a norvégok mégis inkább a hazai ízeket
részesítik előnyben, főleg az eredeti norvég
nyersanyagokból készült fogásokat, mivel a többség a
külföldinél jobb minőségűnek tartja a honi hozzávalókat.
A norvégok büszkék a hagyományos ételeikre és a hazai
nyersanyagokra, ezért a külföldiek, itt étkezvén, néha úgy
érezhetik, mintha múltidéző időutazáson vennének részt. (Dohogott
is a lillehammeri Mormors Hus étterem tulajdonosa és séfje -
mindketten kitűnő mesterszakácsok -, amikor az 1994-es Téli
Olimpiai Játékok idején az akkori amerikai elnök felesége, a
náluk asztalt foglaló Hillary Clinton a „Nagymama
házának” helyi ételkülönlegességei helyett végül Pasta
tagliatellit választott.)
A norvég konyha a vidékiek egyszerű halételeitől egészen az
ínyencek igényeit is maximálisan kielégítő éttermek
áfonyás süketfajdjáig magába foglalja, felsorakoztatja az
összes itteni eledelt. Érdemes megkóstolni a helyi
különlegességeket, ha Norvégiában járunk! A
legízletesebbek a házi készítésű, szinte teljesen
zsírmentes húsételek. Az ételsor mindenütt izgalmas és
változó, így mindenki megtalálja a maga ízlésének valót:
norvég epret, sós húst, borsókrém-levest, lefsert, húsos
süteményeket, tűzdelt húst vagy a rommergrot nevű krémes
zabkását - hogy csak néhányat említsünk.
A norvégok a tiszta, természetes hozzávalókat részesítik
előnyben. Ezt, szerencsére, az élelmiszergyártók is
felismerték, és mindent elkövetnek, hogy ők állítsák elő
a világ legtermészetesebb nyersanyagait.
Eltűnődhetünk a kérdésen, hogy miféle étel egyáltalán a
norvég specialitás? Cukros biztosan nem, hiszen azt itt nem is
gyártanak. Külföldről hozzák be, ezért sokáig luxuscikknek
számított (ez az oka annak, hogy kevesebb cukrot használnak,
mint a többi európai ország népei). Még a burgonya is, amely
ugyan annyira hazai számukra, mint a brunost (barna,
karamellizált sajt), eredetileg külföldről származik, a 250
éves évfordulóját 1993-ban ünnepelték a skandináv
országban. Az alábbi recept viszont már sajátjuk:
Norvég burgonyagombóc
Hozzávalók:
1 kg nyers burgonya
15 dkg árpaliszt
15 dkg liszt
1 teáskanál só
A meghámozott és megmosott burgonyát reszeljük le, nyomkodjuk
ki a levét. Keverjük össze liszttel és sóval, majd egy
kanállal szaggassuk forrásban lévő sós vízbe. Főzzük
körülbelül 45 percig. A burgonyagombóc nagyon jól illik
sült húsokhoz vagy főtt kolbászhoz.
Melyek tehát a jellegzetes norvég nemzeti ételek, fogások?
„Húsgombóc!” - válaszolja a norvégok 65 százaléka. 36
százalék nevezi meg az ürüvel töltött káposztát, és 23
százalék az így a harmadik helyre kerülő tőkehalat. Ez
utóbbit, a luftfisket a sózott bárányborda követi. Az oslói
kormány 1994-ben közvélemény-kutatást végzett a norvég
élelmiszerek versenyképességének felmérésére. Noha a
legkedveltebb ételek tekintetében jelentős térségi
különbségek mutatkoztak meg, az abszolút győztes az egész
országban a húsgombóc lett, megelőzve ezzel a nyugatnorvég
krumpligombócot (tájjellegű elnevezésben komle, potetklubb
vagy raspeball).
Lássuk előbb a listavezető csemege receptjét!
Mama húsgombóca
Hozzávalók:
1/2 kg darált hús
1,5 teáskanál só
1/4 teáskanál bors
1/4 teáskanál szerecsendió
1 csipetnyi gyömbér
2,5 evőkanál burgonyaliszt
2 dl tej
A darált húst dolgozzuk össze a fűszerekkel és a
burgonyaliszttel, a tejet apránként adjuk hozzá. A kész
masszából formáljunk gombócokat, majd kevés vajon pirítsuk
meg őket, végül kb. 10 perc alatt főzzük puhára egy fazék
vízben. Köretként főtt burgonyát, zöldborsópürét vagy
kelkáposzta-főzeléket tálalhatunk hozzá.
Szeptemberben vágják a bárányokat, ilyenkor mindent betölt a
sült bárány és az ürüvel töltött káposzta (frakal)
ínycsiklandó illata.
Ürüvel töltött
káposzta
Hozzávalók:
1 kg ürühús
1 kg káposzta
kevés liszt
egész bors
só
A húst (lehet lapocka, mell, hát vagy nyak) daraboljuk fel, és
a káposztával rétegezve tegyük egy fazékba. Minden réteget
sózzunk és borsozzunk meg. Öntsük fel forró vízzel, és
addig főzzük, míg a hús meg nem puhul (kb. fél óra). A
lisztet kevés hideg vízzel keverjük el, adjuk a már puha
ürühöz és forraljuk fel még egyszer. Főtt burgonyával
tálaljuk.
Karácsony környéki étel a már említett luftfisk. Igazából
karácsonyi volna, de néhány étterem annyira fontosnak tartja
a mielőbbi megmutatkozást, hogy 1993-ban a norvég fővárosban
már szeptember 30-ára időzítették a minden évben várva
várt ünnepi csemege bemutatását.
Luftfisk
Hozzávalók:
2 kg luftfisk (Norvégiában készen kapható)
1 l víz
10 dkg só
A feldarabolt halat tegyük forrásban lévő sós vízbe, és
óvatosan főzzük puhára (vigyázat, hamar szétfő!). Főtt
burgonyával, zöldborsópürével, sült hússal, olvasztott
zsírral és mustárral tálaljuk.
A modern norvég táplálkozási kultúra elemei a régi idők
praktikáiban gyökereznek: ami ma divat, az korábban szükség
volt. Amikor még nem létezett a romlandó élelmiszerek
tárolására szolgáló fagyasztószekrény, az állatokat
ősszel vágták le, mivel ilyenkor voltak a legjobb húsban, a
télire való takarmány kevés volt, ráadásul a természet
segített a fagyasztásban is. A halat és a húst sózással,
cukrozással, füstöléssel vagy szárítással tartósították.
A halat és a húsféléket besózták, esetleg cukrozták, majd
légmentesen lezárták. 1-4 nap múlva már fogyasztható volt (például
a Graved Lachs), de várhattak vele akár két-három hónapot is,
ez volt az erjesztett hal.
Jellegzetesen norvég halétel a pisztrángból készült
változat:
Erjesztett hal
Hozzávalók:
fél kg pisztráng
1 evőkanál só
1 teáskanál cukor
a pácléhez:
1 liter tej
2 evőkanál só
1 evőkanál cukor
A halakat sózzuk és cukrozzuk meg jó alaposan, majd tegyük
őket egyenként műanyag zacskókba. 10-12 C°-on hagyjuk állni
egy hétig. A tejet sóval és cukorral forraljuk fel, hűtsük
le. Egy hét elteltével vegyük elő a halakat, mossuk le róluk
a fűszereket, majd tegyük őket újra tiszta műanyag
zacskókba, és öntsük rájuk a páclevet, úgy, hogy az a
halakat teljesen befedje. 7-8 hétig érleljük a pincében.
Tálalás előtt mossuk meg a halakat, szedjük le a pikkelyeket
és csontozzuk ki. Főtt burgonyával, lepénykenyérrel és
vajjal tálaljuk.
Akit jobban vonzanak a friss csemegék, májusban a délnyugat-norvégiai
Sorlandetban megkóstolhatja a frissen sült makrélát és a
rebarbaralevest. Nyáron ízletes bogyók, gyümölcsök és
ropogós zöldségek alatt roskadoznak az asztalok, ezekhez
gyakran pácolt húst is kínálnak. Tejszínes fagylalt
csábítgat szinte minden sarkon. Érdemes nyáron hosszabban
időzni az élénkzöld fűvel és gyógynövényekkel borított
hegyek között, az itteni bárányhús a legjobb a világon.
Sózott bárányborda
A sózott, szárított bárányhúst bontsuk szét az egyes
bordáknál, és a darabokat tegyük vízbe egy éjszakára.
Nyírfagallyakkal béleljük ki egy fazék alját, és töltsünk
vizet hozzá, hogy a gallyakat ellepje. Tegyük rá a húst, és
közepes hőmérsékleten pároljuk, míg el nem válik a
csonttól. Főtt burgonyával, répapürével, mustárral és
áfonyadzsemmel tálaljuk.
A norvég szakácsok mindig is nagyon jól szerepeltek a
nemzetközi versenyeken, olyannyira, hogy 1993-ban Bert Stiansen
nyerte el a Bocuse d’Or díjat. A viking ínyenckonyha ízein
erősen érződnek a francia cuisine hatásai. Az utóbbi
években azonban új irányzat van kialakulóban: Az európai
konyha elemeit norvég ízekkel, helyi specialitásokkal
kapcsolják össze. Az új irányzat egyik úttörője Arne Brimi,
a lomi mesterszakács. Az étel legyen minél természetesebb, a
nyersanyagoknál az eredeti íz a legfontosabb. A hozzávalók
lehetőleg norvég erdőkből, mezőkről tengerekből és
tavakból származzanak. Nagymama régen elfeledett receptjei
újra divatba jönnek. Íme kettő:
Karácsonyi oldalas
Hozzávalók:
1-1,5 kg oldalas
só
bors
víz
A sütés előtt 1-2 nappal fűszerezzük be a húst. Tegyük egy
tepsibe 2 dl vízzel, fedjük be alufóliával és kb. 230°C-on
süssük 30-40 percig. Vegyük le a fóliát és süssük tovább
200°C-on kb. 1,5-2 órát. Tálalás előtt 20 percet hagyjuk
állni. Húsgombóccal, főtt kolbásszal, almával, szilvával,
vöröskáposztával, stb. tálalhatjuk.
Rizskrém
Hozzávalók:
20 dkg tejberizs
5 dl tej
2,5-3 dl tejszín
2 evőkanál cukor
1 teáskanál vaníliás cukor
A tejszínt a cukorral és a vaníliás cukorral felverjük és
hozzáadjuk a kihűlt tejberizshez. Piros színű öntettel vagy
lekvárral tálaljuk.
S ha már az édességeknél tartunk, hadd mondjuk el, hogy
Norvégiában igen közkedvelt csemege az ostya. Ennek is két
fajtája létezik: az egyszerű és a különleges ostya, ez
utóbbit ünnepi alkalmakkor készítik. A tejszínes ostya (rommevafler)
az egyik legízletesebb változat.
Tejszínes ostya
Hozzávalók:
18 dkg liszt
1 dl víz
5 dl tejszín
1 dkg sütőpor
1 teáskanál só
A hozzávalókat gyúrjuk sima tésztává, és hagyjuk állni 5-10
percig, majd alacsony hőmérsékleten süssük aranybarnára.
Norvég kecskesajtot (geitost), lekvárt és tejszínt
kínáljunk hozzá. Lehetőleg rögtön a sütés után
fogyasszuk, amikor még friss és ropogós.
És még néhány karácsonyi sütemény Norvégiából:
Norvég csörögefánk
Hozzávalók:
3 tojás
25 dkg cukor
fél liter tejföl
1,5 dl tej
1 teáskanál só
2 teáskanál kardamom
75 dkg liszt
A tojásokat és a cukrot habosra keverjük, és óvatosan
hozzáadjuk a tejfölt és a többi hozzávalót. Másnap 1 cm
vastagra kinyújtjuk a tésztát, és koszorúcskákat szaggatunk
ki belőle, amiket zsírban sütünk meg.
Goro
Hozzávalók:
2 dl édes tejszín
13 dkg cukor
1 tojás
50 dkg liszt
2 teáskanál kardamom
1 csomag vaníliás cukor
23 dkg vaj
10 dkg zsír
Verjük habbá a tejszínt és keverjük hozzá a cukrot és a
tojást. Adjuk hozzá a lisztet, fűszereket, a vajat és az
olvasztott zsírt is. A hideg tésztát nyújtsuk és szaggassuk
ki, majd süssük aranybarnára.
Habroló
Hozzávalók:
3 tojás
15 dkg cukor
15 dkg vaj
15 dkg liszt
fél teáskanál kardamom
tejszín
A cukrot és a tojást habosra verjük. Az olvasztott, de már
hideg vajat, a lisztet és a kardamomot hozzáadjuk. A tésztát
egy órát állni hagyjuk. Egy teáskanálnyi tésztát tegyünk
a sütőformába, süssük aranybarnára, és a sütőből
kivéve azonnal tekerjük fel. Tejszínhabbal töltsük meg, és
zárt dobozban tároljuk.
Homoktorta
Hozzávalók:
10 dkg őrölt mandula
20 dkg vaj
25 dkg liszt
1 tojás
10 dkg cukor
A vajat a liszttel elmorzsoljuk. A mandulát, a tojást és a
cukrot hozzáadjuk és jól összegyúrjuk. A tésztát egy
órára hűtőbe tesszük, majd sütőformákba elosztjuk. 175
°C-on 10-15 percig sütjük, tejszínhabbal, gyümölccsel
tálaljuk.
Karácsonyi tallérok
Hozzávalók:
25 dkg liszt
1 dkg sütőpor
1 dkg vaníliás cukor
15 dkg vaj
10 dkg cukor
1 tojás
Keverjük össze a hozzávalókat, gyúrjuk össze, és
formáljunk belőle egy hengert. Vágjuk szeletekre, tegyük egy
tepsibe. A szeleteket villával óvatosan nyomjuk le, kenjük meg
tojásfehérjével, szórjuk meg mandulával és 175 °C-on
süssük meg.
Mézes aprósütemény
Hozzávalók:
15 dkg méz
15 dkg cukor
1,5 dl édes tejszín
10 dkg vaj
45 dkg liszt
1/4 teáskanál bors
1/4 teáskanál gyömbér
1/4 teáskanál ánizs
1/4 teáskanál fahéj
3/4 teáskanál só
3/4 teáskanál nátron
mandula
2 tojásfehérje
A mézet a cukorral és a tejszínnel felforraljuk, a vajat
felolvasztjuk benne, és hűlni hagyjuk. Beletesszük a többi
hozzávalót, és egy napra a hűtőbe tesszük. Másnap
vékonyra kinyújtjuk, és kis rombuszokat formálunk belőle,
amiket egy kivajazott tepsibe teszünk. Mindegyik rombusz
tetejére egy fél mandulát teszünk, és megkenjük
tojásfehérjével. 175 °C-on 5 percig sütjük.
Norvég mézeskalács
Hozzávalók:
25 dkg vaj
25 dkg porcukor
13 dkg méz
1 dl édes tejszín
40 dkg liszt
2 teáskanál nátron
2 teáskanál őrölt szegfűszeg
1 teáskanál fahéj
10 dkg őrölt mandula
A vajat, a mézet, a tejszínt és a porcukrot együtt
megfőzzük, lehűtjük és a többi hozzávalót belekeverjük.
Alaposan összegyúrjuk, és kb. 3 cm vastag hengereket
formázunk a tésztából. Egy éjszakára a hűtőbe tesszük.
Másnap vékony szeletekre vágjuk és 175 °C-on 10 percig
sütjük.
Norvégiában régen igen eltérőek voltak az egyes vidékek
táplálkozási szokásai, mivel különböző nyersanyagok
álltak rendelkezésre. Ez ma már nem jellemző, hiszen
mindenhol lehet félkész és készételeket vásárolni. A
vidékek ennek ellenére megőrizték hagyományos receptjeiket
is. A XX. században - a többi európai országhoz hasonlóan -
itt is megváltoztak az étkezési szokások. Az utóbbi években
nagyon elterjedtté vált a „Fast food”, a készételek és a
„light”- változatok. Jellegzetes szokás, hogy az
iskolásoktól a cégvezetőkig mindenki visz magával
szendvicset a munkahelyére. Sajtot, sonkát, kemény tojást
vagy kenőmájast szoktak a két kenyér közé tenni.
Norvégiában nincsen ebédszünet, az embereknek csak néhány
percük van arra, hogy bekapjanak valamit, de így hamarabb haza
is mehetnek. A főétkezésre (middag) otthon, általában 16-17
óra között kerül sor. Néhány norvég számára az étkezés
már csak „szükséges rossz”, amin igyekeznek mihamarabb
túllenni. Ennek ellentéteként ugyanakkor az is megfigyelhető,
hogy egyre többen tartják fontosnak a megfelelő
táplálkozást, és sokan lelik örömüket a főzésben is.